Istentisztelet 2026. május 24-én

 

(Dr. Kereskényi Sándor)

 

Pünkösd I. nap délelőtt

 

Lekció: ApCsel 2,14-18

Textus: Jn 3,1-8

Énekek: 541/1 ú. ék., 550/1.2.5.6. ú. ék., 51/6, 241/3, 434/1, 436/1, 460-463, 844 ú. ék.

 

Szeretett Testvérek!

 

Milyen idősek lehettünk, amikor meg tudtuk mondani, hogy mikor születtünk? Nem azt hogy hány évesek vagyunk! Az könnyű. A beszélni képes gyerek kimondja a torta felett neki gügyögő rokonoknak: kettő. Aztán, ahogy telnek az évek, egyre biztosabban: három, négy, öt. De mikor tanultuk meg a születésünk dátumát? Talán anyu, apu kezét fogva, iskolába menet.

Ma délelőtt öt fiatal testvérünk tesz konfirmációs fogadalmat. Az elmúlt iskolai tanévben sok dolgot megtudtam róluk. Többek között születésük helyét, idejét. Az arckifejezésükből, a kérdéseikből, a válaszaikból, a mozdulataikból pedig a formálódó személyiségük, gondolkodásuk sok-sok ismertetőjegyét, irányvonalát. A szüleik, testvéreik még jobban ismerik őket.

De egyet sem én, sem ők nem tudnak. Az újjászületésük idejét. Azt, amitől fogva meglátnak valamit, amit addig nem tapasztaltak meg. Isten Országát. Azt a közeget, annak azt a hangulatát, amit Isten Lelke, a Szentlélek teremt meg bennük. Teremt. Nem csinálja, nem készíti, nem rakja össze már meglévő elemekből, hanem létrehozza a semmiből. Ez a Teremtés.

Durván huszonnégy órával ezelőtt az első sorban ülő öt fiatal számot adott arról a tudásról, amit egy iskolai tanév alatt elsajátítottak Jézus Krisztusról, az Egyház életéről és a Biblia ismeretéről. A presbitérium jelenlévő tagjai elbírálták a hallottakat, majd sikeresnek nyilvánították a három lány, és két fiú konfirmációs vizsgáját. A tanácskozásra visszavonult presbiterek meghozták döntésüket: konfirmációs fogadalomtételre bocsáthatónak nyilvánították őket.

Azt azonban ők sem állapíthatták meg, hogy ez az öt, kedves fiatal újjászületett-e, vagy sem. Annak egyedül a Szentlélek Isten a megmondhatója, hogy első hittanórájuk, aztán az elmúlt egy évben, a felkészítésük alatt, szüleikkel, nagyszüleikkel folytatott beszélgetéseik, imáik közben mi történt bennük.

A hittanoktatók, a lelkészek igyekeztek eleget tenni az oktatás követelményeinek; a fiatalok szorgalmuk, képességük és lelkiismeretük szerint felkészültek az emberileg számonkérhető ismeretek kikérdezésére; a presbiterek jó szívük és Isten előtti felelősségtudatuk feszültségében döntést hoztak. Papírforma szerint, ma, a fogadalomtételt követően öt lélekkel gyarapodik a Magyarországi Református Egyház-, és benne, a Szeged-Honvéd téri Református Egyházközség létszáma.

Azt azonban nem tudhatjuk, hogy Isten miként értékelte mindazt, ami tegnap délután történt a gyülekezeti nagyteremben.

Ő látta mennyi energiát, ötletet, szeretetet, türelmet fektettek be, vagy spóroltak meg a lelkészek. Az Úr a megmondhatója, melyik fiatal, mennyire veszi komolyan mindazt, ami tegnap elhangzott. Isten fog rákérdezni a megjelent és távol maradó presbiterek érzelmeire, indulataira, felelősségvállalásukra, kötelességérzetükre.

A tegnap délután történtekből a Szentlélek Isten fogja levonni az egyedül helytálló következtetéseket. És azok mindnyájunkat érintenek majd. Fiatalokat, időseket, családtagokat és gyülekezeti tagokat.

Mert a Pünkösdkor ünnepelt Szentlélek Isten nagyon komolyan veszi, mi a különbség a között, aki megelégszik a felszínes ismerettel, szemben azzal, aki - bár lehet, hogy nem tud sokat, de - teljesen átadta magát Istennek. Feltételek nélkül. Ezt jelenti az a gyakran hallott és még gyakrabban félreértett, majd félremagyarázott szó: újjászületés.

A felolvasott bibliai történetben egy jeles tudású, élő hitű ember, Nikodémus keresi fel Jézust. Éjszaka. Ne kutassuk az okát, miért nem nappal; a lényeg: ott van a Mester mellett, és beszélgetést kezdeményez vele. Jó és szép keleti szokás szerint elkezdi dicsérni a názáreti vándortanítót.

Jézus átlép a viszonylagos udvariassági formákon és belevág a közepébe: „... ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." Aztán a görög és zsidó logika érveit semmibe véve hozzáteszi: „... ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába."

Ezek szerint, újonnan születni azt jelenti: víztől és Lélektől születni. Az egyik a keresztelésre utal, a másik a megtérésre. Az egyik a bűnbánatra, a másik Isten akaratának elfogadására és követésére.

A mi fiataljaink esetében a keresztelés már megtörtént. Fogadalomtételük beteljesülést jelent.

Nem a maguk, de szüleik, keresztszüleik számára. Akik egykor azt ígérték, vagy az évek múltával, egy szent hangulatban úgy döntöttek, úgy nevelik és neveltetik gyermeküket, hogy majd önállóan tesz bizonyságot a Szentháromság Istenbe vetett hitéről.

Kedves Szülők, Keresztszülők!

Elérkezett a „feloldozásotok" napja. Most már ők, gyermekeitek a felelősek azért, hogyan élnek Isten jelenlétében. Most már nekik kell komolyan venni minden egyes szavukat, gondolatukat, tettüket, és mulasztásaik következményét.

Mert megvallják, hogy ismerik az Urat, következésképpen: tisztában vannak szavaik, tetteik súlyával, el nem végzett dolgaik jóvátehető, vagy visszavonhatatlan következményeivel.

Csöndesen kérdezem: ugye, nem csak ők, de mindnyájan így vagyunk ezzel?

Mi is, akik már jó néhány évvel, évtizeddel ezelőtt kaptuk kezünkbe első Bibliánkat. Megvan még? Vagy ha nem az, egy másik? Olvassuk?

Komolyan vesszük?

Elhisszük, hogy minden szava igaz, ma is érvényes az életünkre és a napi olvasása nem egy lehetőség, hanem folyamatos életvezetési tanács?

Kérjük a Lélek vezetését? Hisszük, hogy Ő az, aki most is és minden nap igazgatja a dolgainkat, utat mutat, bűnbánatra indít?

Ő, a Szentlélek Isten, aki egyikünket sem hagy abban az állapotban, abban a langyos, népegyházi kegyességben, mely oly könnyen megelégszik a látszattal és oly durván elutasítja azt, ami igazán fontos!

A Jézusban megszólaló isteni Lélek nem hagyta békén Nikodémust, az éjszakai látogatót. Meg akarta láttatni vele Isten országát és be akarta vezetni abba.

Nos, testvérek, Isten kedve szerint ez történik velünk is.

Konfirmációs oktatás, délelőtti, kora esti bibliaórák, óvodás-, kisiskolás hittan, asszonykör, bibliaiskola, istentisztelet és megannyi együttlétünk során, a majd' kétezer év óta, minden napon közöttünk lévő Szentlélek Isten meg akarja láttatni velünk Isten országát és be akar vezetni abba.

Tudja, szomorkodik a fölött, hogy nem mindenki vágyik erre a látásmódra, így aztán még kevesebben akarnak közeledni Istennek már közöttünk lévő, és egyszer majd teljességében megtapasztalható országába.

Rövid, szinte ijesztő összegezéssel így mondja Jézus: „Ami testtől született, test az, és ami lélektől született, lélek az."

A testtől született-, és a lélektől született cselekedetek mérhetőek.

Ki méri? Hogyan?

Tudjátok, hányan ismerik a cselekedeteitek indítóokát? Mindössze: ketten. Isten, és az illető személy. Isten és te! A többiek csak következtetgetnek, ítélkeznek, találgatnak.

A Szentlélek Isten tudja mi az, ami testtől és mi, ami Lélektől született benned. És ezt megérezteti az érintett személlyel. Velem is, veled is.

Ő, a Szentlélek tudja milyen hittel, odaadással, vágyakozással, vagy éppen - még kimondani is szörnyű -: rutinból, megszokásból járulunk majd az Úr asztalához.

Nem én, de Ő kérdezi: emlékszünk rá, vagy elfelejtettük, hogy Pál apostol féltő szeretettel írja: „... aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úrnak testét, az ítéletet eszik és iszik önmagának"?

A Lélektől született ember viszont a Szentlélekkel jön ki az Úr asztalához. Megvallott, megbánt bűneivel, a bűnbocsánat hitével.

Aztán elmegy, és Lélektől született dolgokat valósít meg. Tesz valamit azon túl, hogy magának és szeretteinek a kedvét, javát keresse.

A lélektől született ember először Jézus ügyét munkálja. Isten országát keresi.

Jézus mondja: aki ismeri ezt a sorrendet, annak ráadásul megadatik az is, amire még egyébként tisztességes igénnyel vágyik. Jobbra, szépre, hasznosabbra.

De: először Isten országát keresi. Azt akarja látni, abba vágyik.

Adja Isten, hogy a Szentlélek Isten életformáló erejével nap, mint nap meglássuk Isten országát, és annak értékeit keresve éljünk boldogan, áldással, testi, lelki békességgel teljes életet! ÁMEN